Publikálva: december 3, 2011 - Lenolaj

Rajz-film noir – Alios Nebel

Csehországból érkezett az Anilogue Animációs Fesztiválra az Alios Nebel című film, amely igencsak ambivalens érzéseket hagyott bennem.
Nagy várakozással ültem be a moziba, mert mindig is szerettem a komoly témájú animációkat. Az Anilogue-on egyik legnagyobb filmélményem volt a 2008-ban bemutatott Libanoni keringő (Waltz with Bashir). Az Alois Nebel-től is valami hasonlót vártam.

Nem jött be.

De azért voltak erényei is a filmnek. Olyan erényei, amelyek pontosan az Anilogue-hoz illenek.
Lenyűgöző képi világot teremtettek a cseh alkotók, amolyan rajz-film noirt. A fekete-fehér, erősen kontrasztos képek és a stílus tökéletesen visszaadták a képregény hangulatát, hiszen Jaroslav Rudis és Jaromir 99 képregénytrilógiájából Tomas Lunak készítette az egész estés animációs mozit. A komor, nyomasztó hangulatot tökéletesen eltalálták. Ez a film képes volt az ember velejéig hatolni.

Majdnem.

A történet rendkívül izgalmas témát dolgoz fel, amely a kortárs kelet-európai filmben űrt tölthetett volna be, hiszen nagyon kevés film foglalkozik a rendszerváltással, a húsz évvel ezelőtti történelemmel. Az Alois Nebel pedig pontosan ebbe a korszakba nyúlt bele. Sajnos csak belenyúlt, így nem is volt képes többre, mint a felszínt megkapargatni. Megtudhattunk ugyan néhány alapvető dolgot a történelmi korszakváltás mellékhatásairól, de épp csak annyit, hogy esetleg enyhe kíváncsi csiklandozást érezzünk, ami viszont a vége felirattal úgy tűnt el belőlünk, mint az Alois Nebel a filmvászonról.

(Andrásfai Eszter)

Ízelítő eredeti nyelven: