Publikálva: január 15, 2010 - Lenolaj.hu

Spencer Walls: Tornádó selyemben

Előző rész:  http://www.lenolaj.hu/proza/krimi/spencer-walls-tornado-selyemben/

2.

Jocelyn Haig ösztönösen Mark Erith felé ment és édes hangon kérdezte:

- Mr. Erith?

- Igen, Miss Haig.

- Tíz percet késett! Az élet rövid és tíz perc is számít.

- Persze, hogy számít, ha az ember háromszáz mérföldes sebességgel száguld – mormogta Erith, miközben mosolyogni próbált. Ne legyünk vele szemben igazságtalanok, ez a mosoly nem volt vicsorgás, csak amolyan félszeg vitustánc az arcán. - Hová parancsolja?

Jocelyn Haig máriakék szeme kerekre tágult.

- Ezt magának kell tudnia. Maga az idegenvezető.

- Akkor gyerünk a British Múzeumba.

- Múzeum? Az valami unalmas hely lehet! - csicseregte a kislány. - Mit lehet ott látni?

Mark Erith darálni kezdte a régen betanult leckét:

- A British Múzeum a világ legnagyobb és leggazdagabb múzeuma. 1753-ban alapították…

- Jó, jó, de mit lehet ott látni?

Mark nagyon nyelt, mivel kizökken a szokásos mondókából, és kissé keserűen felelte:

- Mindent.

- Boszorkányokat és kísérteteket is?

- Mi? Ja, nem, ott nincsenek boszorkányok. Boszorkányok a szállók halljában láthatók… Ezzel szemben láthat ott, Miss Haig, egyiptomi múmiákat, csodálatos papiruszokat, van ott babiloni, asszír terem, történelem előtti terem, bronz kori terem, görög, római…

- Unalmasabb, mint az iskola. Nem kell! Nem vagyok rá kíváncsi. Valami izgalmasat akarok!

- Izgalmasat? - döbbent meg a fiatalember. - Valami olyan izét?

- Olyat. Azt akarom, hogy a vérem felforrjon, a hajam égnek álljon, borzongjak és sikoltsak…

- Tower – nyöszörögte a boldogtalan fiatalember.

- Tower? Az mi? Van olyan magas, mint az Empire State Building?

- Olyan magas nincs, de valamivel régebbi…

- Miről nevezetes?

Erith már el akarta magyarázni, hogy a londoni Tower alapjait még Hódító Vilmos rakta le közel ezer éve, hogy II. Károly királyig az angol uralkodók székhelye volt, de hirtelen – maga sem tudta, miért -, talán angyali sugallatra ezt mondta:

- A Towernek nagyon véres a története…

- Véres? - kérdezte a hölgy édesen. - Ez érdekes. Gyerünk!

Kiviharzott az előcsarnokból, miközben a hall közönsége sóhajtozva nézett utána. Andy Bury irigykedve pillantott barátja felé, szemében vágy és kívánság volt. Még mindig reménykedett abban a csodában, hogy Mark bemutatja a híres amerikai szépségnek, és ő olyan szerencsés lesz, hogy Jocelyn Haig rámosolyog.

Az angyali ciklon azonban senkire sem nézett, hanem egyenesen kiröppent egy citromsárga Studebakerhez, a kormánykerék mellé pattant és lendülettel mondta:

- Másszon be, kisfiú, aztán repülünk!

Mark nagyon igyekezett, de még el sem helyezkedett, a kocsi máris úgy ugrott neki az utcának, mint egy tátott szájú, éhes tigris az ártatlan kecskegidának. Mark a nagy rándulástól majdnem a nyakát szegte, nyelt egyet, és mivel ez sikerült, örömmel állapította meg, hogy még él.

- Mutassa az utat!

- A Temze bal partján megyünk, Miss Haig.

- Nevezzen Jo-nak és kész. Mondja, sok borzalmas dolog van abban a Towerben?

- Ott vannak például a koronaékszerek.

- Olyan szépek nem lehetnek, mint az én ékszereim…

Mark megint nyelt egyet és nyögdécselve magyarázta:

- Van ott egy torony, amelyben Boleyn Annát kivégezték…

- Aha! Hogy mondta? Boleyn Anna? Ki volt az, egy színésznő?

- Nem, királyné, VIII. Henrik felesége. Miután a király megunta, hamis tanúvallomások alapján a Towerbe záratta, és 29 éves korában lefejeztette. Abban az időben az a jó szokás uralkodott, hogyha egy király megunta a feleségét, egyszerűen eltette láb alól.

- És látszik még a vére a toronyfalon?

- Majd megkeressük – sóhajtotta Mark. - A White Towerben gyilkolták meg III. Richard parancsára V. Edwardot és testvérét…

- Nagyon izgalmas. Rémes ez a nagy forgalom itt, maguknál. Az ember nem mehet elég gyorsan…

- Ez nem elég gyors magának, Miss Haig, akarom mondani, Jo? Hiszen majdnem a tetejére másztunk ennek az autóbusznak?

- Ez csigamászás. Nem szeretem az időmet vesztegetni.

- Igen, tudom – sóhajtotta Mark és gyorsan behunyta a szemét, mert úgy látszott, hogy Jocelyn Haig egyszerűen kettéhasít egy teherautót. De szerencsésen, és - ami a fő – elevenen, épségben megérkeztek a Middle Tower kapujához.

Jocelyn lefékezett, amitől a fiú majdnem újra a nyakát szegte, a Studebaker dorombolva, prüszkölve megállt, a lány kipattant belőle és így kiáltott:

- Siessen, mert ránk esteledik!

5.

- Te aljas szélhámos! - sziszegte Lang felügyelő a fogai között, amikor kettesben maradtak. - Martin Luckner doktor, a méregkeverő orvos, May Horton, a borotvás gyermekgyilkos…

- Meg Lefty Axe, az emberrabló. Nem szólva Mary Kippenről.

- Az meg kicsoda?

- Öt férjét ölte meg. Aztán ott van Paul Sketty, a pénzhamisító, nem is szólva a Dorset streeti selyemharisnyás női lábról és rejtélyéről. Máig sem találtad meg a szerencsétlen nőt, aki elvesztette féllábát harisnyástól…

- Sosem hittem volna, hogy ilyen szélhámos vagy…

Mark Erith az asztalra könyökölve előrehajolt és keserű hangon így szólt:

- Ide figyelj, Harry. Ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy felakasztom magam.

- Jobbat nem is tehetnél.

- Van fogalmad arról, mit jelent idegenvezetőnek lenni? Az az undorító Dick Clason minden amerikai nőt rám sóz. Azt mondja, fiatal vagyok jóképű, úri családból származom. Előbb-utóbb valamelyik amerikai lány belém bolondul, és így ő, Dick Clason, aki barátomnak mondja magát, végképp megszabadul tőlem…

- Jó, mindezt néhányszor már elsírtad. De mi van ezzel a milliomos kisasszonnyal? Olvastam a lapokban, hogy megérkezett, de nem értem a felháborító meséidet…

Mark Erith megcsikorgatta harminckét ép fogát és dühösen felelte:

- Főnököm, az undok Clason rám sózta. Megyek a Carltonba, ott elém viharzik ez az édes tündér és kijelenti, hogy nem érdekli a British Múzeum, mert nem izgalmas, nem érdekli a Tower, mert nem izgalmas, nem érdekli a Szent Pál székesegyház, mert…

- Mert nem izgalmas.

- Sőt még a Westminster apátságot sem tartotta izgalmasnak. A Baker streeten azonban beszélni szeretett volna Sherlock Holmesszal, a mesterdetektívvel.

- Ezt komolyan mondod?

- Komolyan. Mit lehet egy ilyen lánnyal csinálni? Itt már csak Mary Kippen, az ötszörös hitvesgyilkos, Luckner doktor, a méregkeverő orvos, May Horton, a borotvás bestia és a többiek segíthetnek… Tudod, hogy még ezt a csendes, békés, tisztességes vendéglőt is megrágalmaztam. Azt kérdeztem Vitotól, amikor beléptünk: „Felmosták már a vért?” Láttad volna Vito arcát!

A pincér is elvigyorodott és izgatottan mesélte:

- Amikor Erith úr azt kérdezte, esküszöm a Szent Szűzre, meghűlt az ereimben a vér.

- Megalvadt, Vito, ezt ne felejtse! - Jegyezte meg Erith. - A meghűlt és a megalvadt vér között nagy a különbség…

- Olyan nagy különbséget nem látok…

- Nem? Kérdezze meg Cy Cheet.

Harry Lang felkapta fejét és csodálkozva nézett barátjára.

- Hát az meg kicsoda?

- Nem ismered? A Shadwelli Baltás Ács, holnapi műsorom egyik főszereplője.

- Végül elmegyógyintézetbe foglak záratni, Mark – jegyezte meg fejcsóválva a felügyelő.

- Ó, csendes, békés, józan őrültek háza, hogy vágyom utána!

Vito, aki szótlanul állt az asztalnál, most izgatottan így szólt:

- Mr. Erith, megenged egy megjegyzést?

- Rajta, vén véreskezű lebujvezető.

A kis olasz cuppogni kezdett az ajkával és elragadtatva, rajongva jelentette ki:

- Hanem a kis amerikai nő!

- Mi van vele?

- Látott már elragadóbb, bájosabb, szebb, viharzóbb lányt? Micsoda angyali szemek, micsoda haj, micsoda bokák…  Hej, a mozgása, a temperamentuma, arcának színe…

- Mi az, felcsapott filmreklám-főnöknek?

- És a Haig-milliók! A Haig pezsgő! Apropó, isznak egy palack Haig-pezsgőt?

- Soha, amíg élek, soha! Eléggé pezsgett nekem a Haig-lány is.

A főpincért elhívták, s ők kettesben maradtak. Harry Lang komoly arccal fordult barátja felé.

- Hanem, Mark, most mi lesz? Csak nem akarod folytatni ezt a marhaságot? Az amerikai lányok nem olyan hülyék, mint gondolod. Ha ez rájön, hogy az orránál fogva vezetted, nem szeretnék a bőrödben lenni.

- Akkor majd mindent rád kenek.

- Én meg rágalmazásért beperellek.

- Sebaj. Egy lány, akit nem érdekel a Kew Garden, a Hyde Park, a Piccadilly circus, sem a Trafalgar square, megérdemli, hogy Simone Boix-val ismerkedjen meg.

- Az meg kicsoda?

- Nem ismered a kriptafosztogató francia nőt? Ellopja a történelmi nevezetességű hullákat…

- Javíthatatlan vagy!

- Értsd meg, azt akarom, hogy kirúgjanak az állásomból, hogy megfosszanak a kenyeremtől, inkább koldulok, de soha többé amerikai nőt nem kísérek. A múlt héten egy öreg philadelphiai nőt sóztak a nyakamba. Képzeld, London minden templomát meg kellett neki mutatni. Hat napon át be a templomba, ki a templomból… Utána a bostoni ikrek következtek… Két vihogó lány voltak. Igazi bostoni pujkatojások, szeplősek, csontosak, lapátfogúak. Őket a panoptikumba kellett vinnem. Nyolc órán át nézték elragadtatással azokat a hülye viaszfigurákat. Én meg kulloghattam mellettük és magyarázhattam nekik… Nem, ezt nem lehet kibírni… Másfél éve csinálom, és ma betetőzésül ezt az orkánt kapom…

- Azt meg kell hagyni, hogy csinos – jegyezte meg a felügyelő.

- Mi az, Harry, te meg tudsz különböztetni egy csinos nőt egy döglött haltól? Nahát, ilyen csodát! Te, a megrögzött nőgyűlölő észrevetted, hogy csinos?

- Miért ne? - kérdezte Lang harciasan. - Ha agglegény maradtam is, tudom, melyik nő szép, melyik csúnya. Ez pedig angyalian szép…

- Tudod, mit? Holnap kísérgesd te. A mesterségedhez tartozik, hogy gyilkosokkal, hamiskártyásokkal, zsebmetszőkkel csekkhamisítókkal ismertesd meg. Néha egy-két tömeggyilkost is elővehetsz.

- Maradjon csak a tiéd. Olyan bűnözőket találtál ki számára, hogy én süketnéma mesemondó lennék mellette… Holnap bejössz?

- Be, ha sikerül a kicsikét megölnöm és zsákba varrva ma éjszaka a Temzébe dobnom.

(folytatjuk)