Publikálva: április 25, 2010 - Lenolaj

Petre Majak: Közlekedési kihágás

Roger a nagy fekete BMW terepjáróját vezetve nem szerette használni az indexet. Talán csúnyának találta, ahogy a kocsik királyán kis sárga lámpa villog. Meg amúgy is fölösleges volt, mert Roger sajátosan értelmezte a KRESZ-t. Bárhol autózott éppen, mindig neki volt elsőbbsége.

Amikor valaki a nagy fekete BMW-nek, és benne Rogernek, nem adta meg azt a bizonyos elsőbbséget, akkor Roger dühöngött. Kiabált, mutogatott. Egyszer még az is előfordult, hogy egy szirénázó mentőautót anyázott le a sárgaföldig. Rogernek ezzel persze soha semmi baja nem volt, hiszen rá még soha senki nem üvöltött. Ugyebár.

De történt egyszer, hogy százzal repesztett a város egyik széles, többsávos főútján, míg egy piros lámpa, és néhány érthetetlen módon várakozó autós nem került az útjába. A szomszéd sávban nem volt olyan nagy a sor, így Roger szépen fogta magát, és rántott egyet balra a kormányon a fék használata helyett. A kis piros FIAT, amelyik a saját sávjában ment, már nem tudott megállni. Puff – csattant a nagy fekete BMW-n. Roger nem önszántából ugyan, de mégiscsak megállni kényszerült. A feje már a kis FIAT színére hasonlított, amikor kilökte a kocsija ajtaját. Torkaszakadtából üvöltötte a válogatott káromkodásokat. Roger ebben nagyon jó volt. Nem ismertem még senkit, aki több csúnya szót és szófordulatot tudott volna, mint ő. Nagyon szeretett üvöltözni. Ez úgy nyugtatta meg őt, mint mást a Xanax. Amikor pedig már nem volt szüksége a nyugtatóra, akkor kedvtelésből folytatta.

Az első meglepetés akkor érte, amikor látta, hogy a kis piros FIAT sofőrje hihetetlen nyugalommal üldögél a volánja mögött, mintha észre sem vette volna Rogert, és a nagy fekete BMW terepjárót. Ezért figyelhetett fel arra is, hogy a FIAT-on még csak egy kis karcolás sem volt. Ki akart szállni a kocsijából, hogy megmutassa milyen nagydarab ember is ő egy ilyen kis FIAT-hoz, meg a sofőrjéhez képest, de addigra a lámpa zöldre váltott, és a FIAT egyszerűen indult tovább a forgalommal. Mintha mi sem történt volna. Roger még mindig üvöltött, és meglepő módon még mindig nem volt szüksége szóismétlésre.

Akkor hallgatott csak el egy nagy csuklás kíséretében, amikor elszáguldott mellette valaki, és leszakította a BMW nyitott ajtaját. Roger kezdett kétségbeesni, mert az az autó sem állt meg, pedig vagy harminc méteren tolta maga előtt a BMW bazinagy ajtaját.

Amikor legközelebb pirosra váltott a lámpa, Roger kipattant a terepjáróból, de nem tudta újrakezdeni az üvöltözést, mert meghökkenve konstatálta, hogy a kocsija orrának a bal oldala ripityára tört az irányjelzővel együtt.

Piros, piros-sárga… Roger szélsebesen vágódott vissza a monstrumba, mert a forgalom ismét megindult. Senki sem látta a két sávot is elfoglaló, ajtó nélküli, összetört BMW terepjárót. Rogernek már nem volt ideje bekapcsolni a biztonsági övét, mert hátulról a megengedett maximális sebességgel belerohant valaki, és egészen a kereszteződés közepéig tolta. Kirobbant a légzsák, és betörte Roger orrát. De ez már nem számított, mert elindult a keresztirányú forgalom. Egy kamion lapította ki a nagy, fekete BMW terepjárót, és benne a megdöbbent Rogert.

Nem volt helyszínelés, nyomozás, büntetés, börtön a gyilkosnak. És nem volt Roger sem többé, aki akkor tűnt el a Föld színéről, amikor irányjelzés nélkül váltott sávot. Egyszerűen kiszabálytalankodta magát a létezésből.