Írások, melyek címkéje: ‘Andrásfai Eszter’

Publikálva március 31, 2011 - by Lenolaj

Nekem nem kell fürdőszobafüggöny!

Alfred Hitchcock: Psycho

Hitchcock-kal való kapcsolatom tizenegynéhány éves koromban kezdődött, amikor még a szüleim háta mögött ügyeskedve juthattam csak hozzá a borzongató horror-filmekhez. Első találkozásom a nagy klasszikussal a Madarak által történt, és a legendás rendező iránti mély tiszteletből kell őszintén bevallanom, hogy azóta is utálom ezeket az állatokat. Hiába néztem később lelkesen Omen sorozatot, a sátántól még mindig sokkal kevésbé félek. (tovább…)

Publikálva február 25, 2011 - by Lenolaj

Nyilvános bocsánatkérés

Mefistofele, Magyar Állami Operaház, 2011. február 23.

Kovalik rendezéseit az Elektrával kezdtem megismerni. Akkor még teljes értetlenséggel álltam előtte, sőt nem szégyellem bevallani, bár nem vagyok rá büszke, némi felháborodással is. Mert amit nem ért az ember, nem jön rá az okokra és miértekre, azért hajlamos felháborodni. Ez esetben a saját butasága és felületessége miatt. (tovább…)

Publikálva február 22, 2011 - by Lenolaj

„Halkul az ima, halkul a dal”

Hobo sosem tartozott a kedvenceim közé, valahogy kimaradt a fiatalkoromból, és kimaradt a felnőtt életemből is. Mégis kicsi gyerekkorom óta tudom, ki is az a bozontos pasas, és ha meghallom a hangját, azonnal felismerem. Harminchárom év nagy idő, egy zenekarnak pedig teljes, hosszú élet. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy megéltek ennyit a könnyűzenében, különösen ilyen nagy népszerűségben nem. Talán ezért is éreztem úgy, hogy legalább a búcsún ott kell lennem, meg kell tisztelnem ennyivel a Hobo Blues Band-et. És nem bántam meg. (tovább…)

Publikálva december 11, 2010 - by Lenolaj

Kelta-magyar barátság

Kells titka

Igazi nemzetközi csapatmunka eredményét tisztelhetjük Tomm Moore első rendezésében, melynek sikere kis hazánk számára is kiemelt fontossággal bír. Az idei Oscar-mezőnyben is induló Kells titka ugyanis azon túl, hogy ír, francia és belga stúdiók összefogásában jött létre, a magyar animációs kultúra hírvivőjeként is fontos szerepet tölt be, hiszen jelentős hányadát a Kecskemétfilm stúdióban rajzolták meg magyar animátorok közreműködésével. (tovább…)

Publikálva december 10, 2010 - by Lenolaj

Mint maga az élet

Az illuzionista

Csaknem ötven évet várt a francia Jacques Tati forgatókönyve egy fiókban, hogy végül a Belleville randevú háromszoros Oscar-jelölt rendezője felfedezze, leporolja, és egész estés animációs filmként mutassa be. Végre!

Az idei Anilogue igazi klasszikus Meséje, (tovább…)

Publikálva december 2, 2010 - by Lenolaj

Švankmajer elköszönt

Túlélni az életet (elméletben és gyakorlatban)

A cseh animáció legendás alakja, Jan Švankmajer bejelentette, hogy a velencei fesztiválon bemutatott és az Anilogue fesztivált nyitó filmjét, utolsó művének szánta. A filmből Budapesten egyetlen vetítést engedélyezett a gyártó cég. Örülök, hogy ott lehettem, mert érdekes élménnyel lettem így gazdagabb.

A Túlélni az életet című pszichoanalitikus vígjátéknak kategorizált film valóban érdekes volt (tovább…)

Publikálva november 1, 2010 - by Lenolaj

Andrásfai Eszter: Levél Anyámtól

Szüleim emlékére halottak napján

Reggelente, szinte minden alkalommal, reggeli után a rendrakáskor, de szombaton és vasárnap különösen, szinte egész nap sokat beszélek szüleimhez. Jövök-megyek a lakásban fel s alá miközben vissza-vissza térő mondataim Anyuhoz azok, hogy miért hagyott itt?, miért nem maradt még egy kicsit velem?, miért nem várta meg, míg nyugdíjba megyek és kicsit többet lehettünk volna együtt! Miért adta fel! (tovább…)

Publikálva október 8, 2010 - by Lenolaj

Mission London: Tüzes bolgár buli a királynőnek

Egy elit partit igazán nagyon nehéz lehet megszervezni. Az új bolgár nagykövet pedig rögtön a legnagyobb falatot kapja: az angol királynőt hívja meg arra az ünnepségre, amit Bulgária Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmából rendeznek. Kis híján torkán is akad az egész.
De nem kell aggódni, mert a nagykövet úrra vigyáz mindenki: korrupt személyzeti tagok, a konyhában rejtőzködő alvilági figurák, egy majdnem orosz maffiózó, kacsák GPS-szel, és egy csinos takarítónő, aki a porszívó csöve helyett néha mást is megmarkol. (tovább…)

Publikálva szeptember 22, 2010 - by Lenolaj

Vajda István: Pedig én jó anya voltam

Pinceszínház
Dokumentumdráma egy részben

Kérem szépen, én azt mondom, hogy így kell színházat csinálni. Ha megkérdezi valaki, hogyan, hát azt mondom, nem tudom, de így, ahogy a Pedig én jó anya voltam című darab volt. Így kell történetet találni, így kell kiemelni egy hétköznapi, nem hétköznapi hírt az újságból, és így kell a rém-pletykák rémségeitől különbbé tenni. Így kell megrendezni, és így kell eljátszani. (tovább…)

Publikálva szeptember 13, 2010 - by Lenolaj

Lásd a jövőt!

Hogy milyen lesz a jövő? Ki tudja? Egy viszont biztos. Érdekel minket. Szeretnénk tudni, még akkor is, ha azzal nyugtatjuk magunkat, hogy az milyen unalmas volna. Nem, nem volna unalmas, jó lenne tudni, hogy mi vár ránk, vagy mi vár a világra. De nem tudhatjuk, ezért nyugtatjuk magunkat.

Viszont a képzelet határtalan, és el is képzeljük. Sokan megírták, és sokan megfilmesítették. Talán ez is egy azokból a fontos és misztikus dolgokból, amik ténylegesen előrébb viszik a világot; múlttá teszik a jelent, és jelenné a jövőt. (tovább…)