Írások, melyek címkéje: ‘Havas Zsigmond’

Publikálva augusztus 3, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: A mecénás

Hol volt, hol nem volt – a mesékben néha előfordul ilyesmi -, volt egyszer egy gazdag vállalkozó, aki nagy pártfogója volt a művészetnek és az irodalomnak. Minden hónap elején százezer forintot utalt át egy tehetséges költőnek és ugyancsak százezret egy nagyreményű festőnek. Büszke volt, hogy a mecénásuk lehetett.

Az évek múltak és miután a vállalkozó egy érdemekben dús élet után halálát érezte közeledni, azzal a boldog hittel hunyta le szemét, hogy sok jó cselekedete jutalmául a mennyek országába jut. Nagyon megdöbbent azonban, amikor (tovább…)

Publikálva július 1, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: A macska

Dickensnek volt egy macskája, aki mindig az író asztalán ült és mozdulatlanul figyelte a mester kezét és benne a tollat. Csak akkor mozdult meg, ha az óra az esti tízet kezdte ütni. Ilyenkor kis mancsát rátette az író karjára és ütögetni kezdte. Mintha csak azt akarta volna jelezni, tíz óra, ideje befejezni. Dickens azonban nem reagált a macska figyelmeztetésére, mire az állat újra megcibálta kabátja ujját. Az író erre sem mozdult. A macska ekkor mancsát a gyertyára tette és eloltotta.

Nekem is volt egy macskám, Micinek hívták, ő is szeretett íróasztalomon ülni. (tovább…)

Publikálva június 26, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: Az aranygyűrű

Évek óta szemlesütve ment az utcán, nem azért, mintha nem mert volna az emberek szemébe nézni, hanem, mert abban reménykedett, hogy egyszer rámosolyog a szerencse, és tömött pénztárcát vagy aranyékszert talál a járdán. De sohasem talált semmit, legfeljebb nadrággombokat.

Egy nyári alkonyon szokása szerint megint lehorgasztott fejjel sétált, és akkor egy aranygyűrűt pillantott meg az aszfalton. (tovább…)

Publikálva június 16, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: A félelem

 A félelem már gyermekkorában belekapaszkodik az emberbe és elkíséri a sírig. Az egyik ember a sötét szobában fél, a másik a fogfájástól, a harmadik az éhezéstől. Ádám is félt, pedig nagydarab, erős, egészséges ember volt.

- Megyek az utcán és egyszerre úgy érzem, követnek – gyónta meg a pszichológusnak. - Nem, nemcsak este, a sötét, elhagyott utcán, hanem nappal, a legnagyobb forgalom idején is. Állandóan hátra kell néznem.

- És mitől fél, mit tesz magával az az ember, aki követi?

- Hogy a hátamba szúrja a kését – vallotta be Ádám kissé szégyenkezve. (tovább…)

Publikálva június 9, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: A gyertyatartó

A gyertyatartót nagy becsben tartották, mert a családi krónika szerint a reneszánsz legnagyobb művésze készítette és valamelyik pápa ajándékozta a család ősének, aki valamilyen hivatalos küldetésben járt Itáliában.

Az egyik nemzedék nagy gonddal adta át a másiknak. Mivel a család mindig szegény volt, mást nemigen hagyhattak örököseikre. Végül Gáborhoz, a vidám és könnyelmű fiúhoz került, aki nem sokat törődött a családi hagyományokkal és amikor egyszer megszorult, elvitte a gyertyatartót a zálogházba. (tovább…)

Publikálva június 7, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: Éjszakai kifogás

Csodálatos éjszaka volt. A hold ezüstfénnyel vonta be a folyó minden fodrát; csillogott villogott a parti füzes, a nyárfák, az apró felhők és a töménytelen csillag. Az ilyen megejtő, bűvöletes éjszakákon mindig történik valami csoda. Történt is, mert amikor a halász kihúzta a halóját, nem hal, hanem egy csodálatos aranyhajú tündér volt benne.

A tündér édes hangján így szólt a halászhoz: (tovább…)

Publikálva május 23, 2010 - by Lenolaj.hu

Havas Zsigmond: Makaróni

A férj délben hazajött, szó nélkül megette a levest és csak akkor horkant fel, amikor a makarónit meglátta.

- Legalább százszor mondtam, hogy nem szeretem a makarónit, és te mégis csináltál…

A feleség türelmesen válaszolta:

- Kedvesem, sosem mondtad, hogy nem szereted. (tovább…)

Publikálva január 14, 2010 - by Lenolaj.hu

Spencer Walls: Tornádó selyemben

1.

Mark Erith letette a telefonkagylót és akkorát sóhajtott, hogy az íróasztalán heverő papírlapok szanaszét röpködtek. Olyan meglepetés érte, amely az egyiptomi hét csapással is felért.

Igazán nem szép az öreg Dicktől, hogy a hírt nem kíméletesebben közölte - mérgelődött, miközben az asztallapon (tovább…)

Publikálva október 19, 2009 - by Lenolaj.hu

Spencer Walls: Mede, a fiatal ördög

Daniel Palmer, aki örökké szillogizmusokkal küszködött, és aki a jeremysták legtekintélyesebb bibliamagyarázója volt, megállt a járdán, kerek halszemével a szürke házra bámult, aztán éneklő hangon így szólt:

- Már Ezékiel is megjövendölte: „de akiknek szíve a botrányok és utálatosságaik után jár, azok útjait az ő fejükre rakom…” Úgy bizony, Brome szomszéd. Saját két szemével láthatja, hová jut az ember, ha nem hallgat józan eszére. Mindig mondtam, hogy Joshua testvér rosszul jár… (tovább…)

Publikálva október 4, 2009 - by Lenolaj.hu

Spencer Walls: Családi képtár

- Ez az! - kiáltottam, amikor reggelizés közben megpillantottam az apróhirdetést. - Winchester közel van Londonhoz és valószínű, hogy a kastély csodaszép. Modernizált régi épület. Családi kísértettel és fürdőszobával… Igaz, még nem hallottam a winchesteri Galton-családról, de azért lehet, hogy őseik Hódító Vilmossal együtt jöttek ide a szigetre.

Így történt, hogy azonnal táviratoztam és még aznap délután vonatra ültem, hogy Winchesterbe utazzam. Előre örültem a kétheti pihenésnek és (tovább…)