Írások, melyek címkéje: ‘Kosztolányi Dezső’

Publikálva július 16, 2011 - by Lenolaj

Rudyard Kipling: Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, (tovább…)

Publikálva április 23, 2011 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet, (tovább…)

Publikálva március 11, 2011 - by Lenolaj.hu

Ariwara no Narihira: Tavasz

Tavasz ragyog.
Már olvadoz a hó a tornyokon
s a csermelyek lármája mormolón,
vígan gagyog.

Tavasz ragyog.
Kibuggyan a könny, mely a csalogány
szemébe a bús, téli éjszakán
beléfagyott. (tovább…)

Publikálva április 20, 2010 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Szemüveg

Negyvenéves múlt. Alig néhány évvel. Eggyel vagy többel? Ne kicsinyeskedjünk. Szóval negyvenéves múlt, valamivel.

Éjszaka sokat cigarettázott, zárt szobában, hajnalig. Amikor másnap délben fölébredt, s kinyitotta pilláit, fájt a szeme. Kicsit viszketett, de égett is kicsit, mintha homokot szórtak volna beléje. Megdörzsölte a kezével, ásított. De akkor is fájt. Csak nincs valami baja a szemének? (tovább…)

Publikálva április 12, 2010 - by Lenolaj.hu

Marcus Valerius Martialis: Aki befolyásolható

Egyszer szeszélyesen eképp beszélek:
“A kedvesem egy drága, tiszta lélek,
fehér, akár a hattyú, oly finom,
mint az ezüst, a hó, a liliom.”
Procillus hallja ezt és nemsokára
föl is köti magát egy úti fára.
Majd így beszélek, játszódó szeszéllyel:
“A kedvesem fekete, mint az éjjel, (tovább…)

Publikálva január 11, 2010 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Szavak a társaságban

Az emberek beszélnek:
hogy nyáron a hegyekben epret ettek
és este a sötét szobákba félnek
és egy színészen mekkorát nevettek
tíz éve, s anyjuk, ki a sírba régen,
egyszer milyen sápadt volt és mily éhes
és hogy röpült a sárkányuk az égen (tovább…)

Publikálva december 23, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Vasúti tolvaj

Első osztályú fülkébe szállt be. Mindig első osztályon utazott. Ez üzleti befektetéséhez tartozott. Előrement, be-bekukkantva minden fülkébe. Utána a hordár.

Egyik fülkében valami magányos öreg urat pillantott meg, három remek bőrönddel meg egy krokodilbőr kézitáskával.

- Ide. - utasította a hordárt. (tovább…)

Publikálva december 6, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Mélyek a kutak

Mi lett belőle, istenem, mi lett?
Én nem tudom. Hiába kérditek.

Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,
órák peregnek, erdők zengenek.

Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,
vágtatnak az örök kerékfogak. (tovább…)

Publikálva november 3, 2009 - by Lenolaj.hu

Émile Verhaeren: A fagy

Ma este az ég fényes-tiszta, szűz,
a végtelen fagy rázza jeges öklét,
fagyos a csillag és fagyos a tűz.
Eléd mered a látható öröklét.

A bús ezüst égen a fagy az úr,
megdermed a csönd, a szél és a pázsit, (tovább…)

Publikálva október 30, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Paulina

Az Aventinuson volt egy kurtakocsma. Matrózok jártak oda éjszakánként, s piros bort iddogáltak.

Paulina, a kis maszatos konyhalány hordozta a tálakat. Vörös haja volt, és kék szeme.

Egyszer, amint elhaladt egyik asztal mellett a pörkölt hallal, valami kappadóciai hajóács ijedten a tunikájához kapott, és fölugrott.

- Hol a pénzem? Megloptak. Tolvaj - rivallt -, tolvaj. (tovább…)