Írások, melyek címkéje: ‘Kosztolányi Dezső’

Publikálva december 6, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Mélyek a kutak

Mi lett belőle, istenem, mi lett?
Én nem tudom. Hiába kérditek.

Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek,
órák peregnek, erdők zengenek.

Csak azt tudom, hogy mint a gondolat,
vágtatnak az örök kerékfogak. (tovább…)

Publikálva november 3, 2009 - by Lenolaj.hu

Émile Verhaeren: A fagy

Ma este az ég fényes-tiszta, szűz,
a végtelen fagy rázza jeges öklét,
fagyos a csillag és fagyos a tűz.
Eléd mered a látható öröklét.

A bús ezüst égen a fagy az úr,
megdermed a csönd, a szél és a pázsit, (tovább…)

Publikálva október 30, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Paulina

Az Aventinuson volt egy kurtakocsma. Matrózok jártak oda éjszakánként, s piros bort iddogáltak.

Paulina, a kis maszatos konyhalány hordozta a tálakat. Vörös haja volt, és kék szeme.

Egyszer, amint elhaladt egyik asztal mellett a pörkölt hallal, valami kappadóciai hajóács ijedten a tunikájához kapott, és fölugrott.

- Hol a pénzem? Megloptak. Tolvaj - rivallt -, tolvaj. (tovább…)

Publikálva október 14, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: A kulcs

Szobám kulcsát a tengermélybe dobták,
és nem mehetek most haza.
Egy tenger lett a távol,
és tenger szívem panasza.

E kulccsal zártam be aranyos üdvöm,
e kulcs, e kulcs a babona. (tovább…)

Publikálva október 12, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Hajnali csók

Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.

Oly édes e jégcsók. Álomba didergő (tovább…)

Publikálva szeptember 29, 2009 - by Lenolaj.hu

Heti filmpremierek

október 1-től (csütörtök)

Az e heti fim menü - bár a Gyalog Galopp óta köztudott, hogy „Négyet ne mondj!”, bizony pontosan az az bizonyos szám, vagyis - eggyel több, mint három alkotásból áll.

Azoknak, akik tartalmas szórakozásra vágynak, biztos jó hír, hogy két, ráadásul díjnyertes magyar film is bemutatásra kerül. (tovább…)

Publikálva augusztus 23, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Az idegen

Abban az időben a világ még nem volt egyetlen földfolt, melyet telefonok, rádiók hálóznak át, s gépek röpülnek keresztül pár nap alatt. Minden ország, minden ember megőrizhette titkát. Kevesebbet utaztak, mint ma. Az utazás tovább tartott és többe került. De azoktól, akik utaztak, nem kérték lépten-nyomon az útlevelüket, az irataikat, s adataikat se vezették be azonnal mindenféle könyvbe. Akkor még akadtak vándorok, idegenek is.

Ő valami északi államból jött erre a tájra. (tovább…)

Publikálva augusztus 23, 2009 - by Lenolaj.hu

Japán költők versei

Kubota Utsubo: Valóság

Ha földre hull s hever az utak árkán,
látod, papír és lelke sem volt:
csak sárkány.

Shinpei: Arcok

Nézz az arcokba mélyen.
Mindegyiken ott sír a vágy: – (tovább…)

Publikálva augusztus 21, 2009 - by Lenolaj.hu

Kosztolányi Dezső: Tréfa

Eleinte minden csendesen ment. Világos szeptember volt. Gyümölcsök teljétől roskadtak a fák, az udvarokon befőtteket tettek el télire, rézkotlákban keverték a szilvalekvárt. Később jött az október reggel gyenge ködökkel. Napközben még mindig meleg szelek fújtak, a legyek sem haltak meg, fekete bolyokban nyüzsögtek az ablakokon. Lassan szüretelni kezdtek. Éhes darazsak lakmároztak a körtéken. Este a szőlők felé, az országúton csodálkozva álltunk meg, az égre bámultunk, ahol rakéták szikráztak égő fejjel, a semmibe fúródva, hihetetlenül. (tovább…)

Publikálva augusztus 2, 2009 - by Lenolaj.hu

Vang Vej: Remete

Mint férfi leltem én meg az Utat,
most lelkem e hegy lábánál mulat.
Barangolok, ha kedvem van, henyén,
minden, mi szép e földön, az enyém.
Megyek, amíg víz nem kerül elébem,
akkor leülök, a felhőket nézem.
Végül találok majd egy agg favágót,
vele kacagok és többé se láttok. (tovább…)