Írások, melyek címkéje: ‘Lewis Carroll’

Publikálva június 18, 2009 - by Lenolaj.hu

Lewis Carroll: Aliz Csodaországban

4. Házon belül

A Fehér Nyúlt volt az. Lassan ballagott visszafelé, miközben egyre-másra nyugtalanul körülnézett, mintha elvesztett volna valamit. Aliz hallotta, amint így motyog magában: „A Hercegnő! A Hercegnő! Jaj, szegény kis tappancsaim! Jaj, bundám és bajuszom! Ki fog végeztetni; ez olyan biztos, mint hogy a görények görények. Hol a csudában ejthettem el őket?” (tovább…)

Publikálva június 13, 2009 - by Lenolaj.hu

Lewis Carroll: Aliz Csodaországban

3. Frakcióverseny és egy hosszú mese

Valóban furcsa társaság verődött össze a parton – lucskos tollazatú madarak, lelapult szőrű állatok; egytől egyig csuromvizesek és bosszúsak, és mind kényelmetlenül érezték magukat.

Az első kérdés természetesen az volt, hogyan szárítkozzanak meg. Elkezdtek tárgyalni róla, és néhány perc elteltével Aliz teljesen természetesnek vette, hogy úgy beszélget velük, mint régi ismerősökkel. Meglehetősen hosszan vitatkozott a Papagájjal, aki végül nagy durcásan csak annyit mondott, (tovább…)

Publikálva június 4, 2009 - by Lenolaj.hu

Lewis Carroll: Aliz Csodaországban

2. A könnytenger

„Ez egyre izgibb!” - kiáltotta Aliz (annyira meg volt lepve, hogy egy pillanatra elfelejtette, hogy kell helyesen fogalmazni). „Most kinyílok, mint a világ legnagyobb teleszkópja! Viszlát, lábak!” – ugyanis mikor lenézett a lábaira, alig látta őket, olyan messze voltak. „Ó, szegény kis lábaim, vajon ki fog cipőt és harisnyát húzni rátok ezután, drágáim? Én biztos nem leszek rá képes! (tovább…)

Publikálva május 30, 2009 - by Lenolaj.hu

Lewis Carroll: Aliz Csodaországban

1. A nyúlüregben

Aliz kezdte nagyon unni, hogy a nővére mellett üldögél a parton, és semmit nem csinál. Egyszer-kétszer belepillantott ugyan a könyvbe, amit a nővére olvasott, de nem volt benne se kép, se párbeszéd. „Ugyan mi haszna egy könyvnek, amiben nincsenek se képek, se párbeszédek?” – gondolta Aliz.

Így aztán éppen azon töprengett magában (tovább…)

Publikálva február 20, 2009 - by Lenolaj.hu

Viktoriánus kor - ruha nélkül

Nem különösebben eredeti megállapítás, hogy a nemzetek és társadalmak erényei a történelem során legalábbis hullámoznak. Shakespeare korában a spanyol dámák inkább a tengerbe vetették magukat, semhogy angol matrózok fogságába kerüljenek. S az Erzsébet kori reneszánsz angol társadalom - „olaszos”. Igen vidámak, nem tartanak mértéket evésben-ivásban, gáláns kalandok után a háztetőn vívnak tőrpárbajt, hidegvért és szigorú erkölcsöket nemigen tapasztalunk. Az angol polgári forradalom korára változik a kép: a puritánok még a színházat is betiltják, Shakespeare-t is elfelejtik. Vasárnap megbüntetik azt a vidéki embert, aki a szomszéd faluba jár istentiszteletre. (tovább…)