Írások, melyek címkéje: ‘Novella’

Publikálva június 3, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: SZEM

   Várja Vadmalac a komáját, aki halász. Az majd megmondja.

   Eszébe jutottak ugyanis a halak, illetve asszociálta őket, így rendezi el magában a világ dolgait: összehasonlít. Szóval újabb szörnyűséget olvasott az újságban, éppen arról, hogy élve eltemettek embereket Szrebrenyicában. A szeméhez kapott. Eltakarta, mint anyja a moziban annak idején, hogy õ ne lássa.

   A szem. (tovább…)

Publikálva június 1, 2011 - by Lenolaj.hu

Petrozsényi Nagy Pál: SZAKÍTÁS

   – Drágám, figyelsz, volna egy korszakalkotó ötletem.
   – Ajaj, korszakalkotó, már megint mit sütöttél ki? Remélem, nem mászok tőle a falra, mint a jó múltkor, amikor feltaláltad a szagtalan parfümöt és összkomfortos ágyvécét.
   – Az csak hecc volt, nem gondoltam komolyan, de amit most mondok… Nos, amit most mondok, több mint ötlet, javaslat, és komoly is, annyira, hogy…
   – Hát akkor siess, és bökd már ki, mert bejelentkeztem a fodrásznál. (tovább…)

Publikálva május 30, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: PARAMÉTER

   ”Van már megoldás, mondja a komájának, elvben. Egyesek kisléptékben ki is próbálták.

   Arra céloz, hogy a széndioxidot kiszívják a levegőből. Kémiai reakció, összegyűl, elvermelik, s megtisztult a környezet. Lehet újra ródlizni…

   Ez utóbbit úgy képzeli, hogy, ha kevesebb a széndioxid a levegőben, elmarad a felmelegedés, sőt, az időjárás a régi medrébe visszatér, lesznek újra nagy telek, s akkor ródliztathatja az unokáit kedvére. (tovább…)

Publikálva május 26, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: HAMU

”Grímszvötn.”

”Grímsz vötnü”

”Grímszvötün”, ezt így még néhányszor elismételte. Nem egyébért, csak hogy ne feledje el a vulkán nevét. Nem akart senkivel róla beszélni, inkább a rend kedvéért. Fontos számára a rend.
  
(tovább…)

Publikálva május 23, 2011 - by Lenolaj.hu

Petrozsényi Nagy Pál: AZ AKTÍV PIHENÉSRŐL

   – Hurrá, holnaptól szabadságra megyek, doktor úr! Szinte el sem hiszem, hogy ennyi zűrös, reggeltől estig tartó robot után végre alaposan kipihenhetem magamat.
   – Robot? Hogy oda ne rohanjak!
   – Á, mit tudjátok ti, doktorok. Ti beballagtok a jó hűvös rendelőbe 8-ra, 9-re, mindenesetre minimum félórai késéssel, dolgoztok négy órát, azzal viszontlátásra, mialatt én… Van neked fogalmad, mit jelent odakinn, esőben, hóban vagy 40 fokos melegben megépíteni egy-egy útszakaszt?
   – Ami abból áll, hogy időnként összecsaptok egy projektet, aztán ellenőrzitek, hogy őgyelegnek a feltúrt úttestek előtt a munkások. (tovább…)

Publikálva május 22, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: SÜT A HOLD

Írják neki, újabban salakpályán kocognak. Szaladnak le a dombon, ki hitte volna…

”Ezek szerint anyagi krízisből ki.” Az ország.

A téglagyár udvarán gyűjtötték össze őket, következtek a transzportok. Parancsra szaladtak. Félelem igazgatta az inakat.

”Mi ez a fényes?” (tovább…)

Publikálva május 20, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: KURVA GALAMB

Vadmalac az Oden téren úszott át éppen a gyalogosok tengerén, a tömegtől jobbra, a járdasziget nyelvén galambok. Egészen pontosan: négy-öt galamb szemelte a magot. Vadmalacnak úgy tűnt, hogy homokot esznek - délben homoknak, búzaszemnek egy az árnyéka.

Ha maga egyből nem is látja meg a különbséget, a szárnyasoknak gyakorlott a szemük.

(tovább…)

Publikálva május 17, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: KÖNNYŰ ESŐ

Juliano Mer-Khamis emlékére

 

Azt vette észre, visszafele ejti a szavakat. Illetve lenyeli őket, néma marad.

”A szó”, gondolja.

Juliano félvér volt, két erdőben otthon, két erdőben idegen. (tovább…)

Publikálva május 13, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: KETTESBEN

Még a tócsába is belegázolt, csakhogy kettesben lehessen önmagával. Hogy végre találkozzanak. Így gondolta: ha belenéz, a tócsa vize tükörként viselkedik, könnyebb lesz egymásra találniuk.

”Te”, szólalt meg, ahogy a felület megnyugodott, vagyis az általa keltett hullámok elültek. Nem ment az könnyen: mintha már évek óta várna lélegzetvisszafojtva erre a bizalmas csendre, Vadmalacnak legalábbis úgy tűnt. (tovább…)

Publikálva május 9, 2011 - by Lenolaj.hu

Gergely Tamás: GYOLCS

Szomorú szoprán sirat lassú, fájdalmas hangon. Lassú, ahogyan halottat tekernek gyolcsba. Sima a mozdulat, mint egy Górecki-szimfónia,  s a fény csupán szűrődik.

Vadmalac különösnek tartja, hogy gyászolni tud, bár a holtak közül senkit nem ismer. Sosem látott sorsok vonulnak el a szeme előtt, tömeg.
 
Marhavagon? Menekülő tüntetők Daraaban? Elmosódott arcok, éles helyzet. Szívét szúrják. (tovább…)