Írások, melyek címkéje: ‘Szikszai Ilka’

Publikálva július 3, 2010 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Józanság

 

Kijózanodtam.
Tudatos Isteni Énem felrázott.
Mélyenalvó gigászi harcom otthagyom.
Illúzió múltam, jövőm.
A most pillanata megfog, ezt élem,-remélem!
Megfog? Nem. Elengedem. (tovább…)

Publikálva április 16, 2010 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Hallgatásra ítélve

Látod, már árnyékod sem látom.
Sejtjeimben élsz, így ösztökélsz.
Világok omlottak össze bennem,
Hisz nem élhetsz sehogy velem.
Az idő kegyetlen sárkány:
A makrokozmosz így förmedt rám.
Hallgatásra ítélt az élet, (tovább…)

Publikálva július 12, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: A rémület éjszakáján

Megrémülök e hideg, gonosz világtól,
Kapaszkodnék Beléd, hol vagy, hiányzol!
Már lelkemet kiadtam sokszor,
De más sem jutott, csak ostor.

A rémület éjszakáján kereslek,
Holt álmaim útján feledlek. (tovább…)

Publikálva július 7, 2009 - by Lenolaj.hu

Balassi a költőutók szemével

Balassi Bálint 1578-ban huszonnégy éves volt, amikor egy nagy szerelem szárnyakat adott tehetségének.

Reménytelenül táplálta érzelmeit Losonczi Annába, az ő Júliájába, hitvallása szerint a mély érzelmek kikényszeríttették belőle még az emberfölötti erőfeszítéseket is, mely gyökerestől megváltoztatta belső világát. Ezáltal hidat emelt a művészet és valóság viszonya, a magány és a (tovább…)

Publikálva június 23, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Látogatás Szalkári Rózsa festőművésznél

/jegyzet, jellemrajz/

Tiszteletteljesen lépek be Szalkári Rózsa házába, aki kedvesen invitálva hív bentebb. Szerényen megjegyzi, ne szólítsam művésznőnek, egyszerűen csak Rózsának.

Festőműhelyében találom magam, épp gyönyörű őszirózsát fejez be olajjal. Kis, finom szirmait igazítja alig rezzenő kezével, és kész! Közben a falon önarcképei pompáznak a négy évszak színeiben megjelenítve. (tovább…)

Publikálva június 17, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: A vén szarka sirámai

Foltokban potyogó tollazatában,
Csüsszög összelopott fészkében
A vén szarka magára hagyottan.

Szikár testére bőre ráaszalódott,
Csüsszög összelopott fészkében
Miért is nem osztogatott jóságot? (tovább…)

Publikálva június 2, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Szárnyszegetten

Szárnyszegetten ténfergek,
Biztos talajt nem lelek.
Ez nem hazám nekem,
Sebzetté vált lelkem.
Emberek hajbókolnak,
Tagadják valójukat.
Őszintétlenség fájdalma,
Húz egyre a mocsárba. (tovább…)

Publikálva május 26, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Temetői lángnyelvek

A pirosan izzó nap olyan hatalmasnak tűnt, mintha betakarta volna a kis falut, amint lebukóban búcsúzott a késő nyári délutánon.

Valami ellenállhatatlan vágy vett erőt rajtam, hogy kimenjek nővérem sírjához, pedig jól tudom, hogy a földi maradványok csak azért vannak, a síremlékekkel egyetemben, legyenek bárminemű egyszerű, vagy cifra építmények, hogy az emberek kijárjanak a temetőkbe időközönként, főleg (tovább…)

Publikálva május 18, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Váteszi teremtés

(Tamás István íróhoz)

S mi végre írod
zavarodott világunkban
Lelked égő, izzó
bugyraiban lakozó
Istentől való
Betűidet? (tovább…)

Publikálva április 30, 2009 - by Lenolaj.hu

Szikszai Ilka: Szobrok

Meg kellene találni a jó helyet,
De mára hűvösebbé váltak a terek.
A nagy szobrok egyre ridegebbek,
Megérinteném, de nem merem.

Szótlan szájukból csücsörítenek furcsán,
Ők már feljutottak a nagy időlétrán. (tovább…)